Egyszerű a válasz, amelyik neked tetszik.
Mert VAN szerelembölcsőde. Van az a pillanat, amikor az összes racionális érvünket félre tudjuk dobni egy olyan bölcsiért, amibe egy pillanat alatt beleszeretünk. Van az a nevelő, aki a gyermekkori Andi, Cili, Tünde nénire emlékezteti a szülőt és ezzel az érzelmi vonallal máris utat tört magának a sok-sok mellékszál és egyéb zavaró tényező között. Van az bölcsi, ahová hazajövünk. Ahová örömmel rohanunk minden délután, reggel nem sietve hagyjuk ott a gyereket, szinte várjuk a közös bölcsis programokat
Mi abban hiszünk, hogy a gyerekeknek meg kell tanítani a saját érzelmeik felismerését, azok kifejezését, alapvető erkölcsi érzékük megtapasztalását, – például együttérzés, igazságosság, igazmondás, segítőkészség, örömszerzés, udvariasság, összetartozás – ahhoz, hogy felkészülhessenek a felnőtt létük kihívásaira.
Egy gyermek érkezése megannyi ismeretlen kérdést vet fel. Ilyen a mozgásfejlesztés fontossága, a finommotorika gyakorlása is például.
A válaszokat kereshetjük könyvben, az interneten, a családban, de akár honnan is nézzük, gyermekünk első intézményi időszakában a nevelő lesz abban partnerünk, hogy megértsük, tovább vigyük, begyakoroltassuk a megfelelő koordinációs képességeket. A gyurma, rajz, festés, mesélés-mondókázás fontosságáról is hasonló a véleményünk.
Kell, hogy partneredre találj a bölcsiben, hiszen a cél ugyanaz.
Személyre szóló bánásmóddal járuljunk hozzá a gyermekek személyiségének kibontakozásához, fejlődéséhez.